Alpok túra 2009-07.25 07.31 Résztvevők: Cobranco/Miskolc/ Vizus /Szolnok/
Jellege: Átugrunk, az autót ott hagyjuk valami ingyen parkolóban, feltekerünk négy
kétezres hágóra, nem nagyon költekezünk (kaját itthonról visszük, ebédre zacskós
levesek, inni jó ami a kifolyókból jön, kalcium, magnézium tablettákkal dúsítva),
vadkempingezünk. Nem csinálok nagy ügyet a technikai felkészülésből, nem veszek pl.
nagyobb bicajtáskát, jó lesz a nagy sporttáska is egy erős gumipókkal. (Sátor, hálózsák,
polifom, kis turistagáz, téli ruhák... kell a hely.)
1. Este indultunk Szolnokról, átmentünk egy erős fronton, szél, eső, mint megtudtuk
Innsbruck környékét katasztrófa sújtotta területté nyilvánították. Kis szundítás hajnal felé
egy pihenőben, délelőtt kilenc körül értünk Vaduz-Schaan városrészébe. A Google
Maps-on megterveztem az útvonalat, Cobranco szálláshelyeire, kinyomtattam a térképeket.
Utóbbiakat végül alig használtuk, mert Cobranco többnyire fejből tudta az utat. Most
mindenesetre a légifelvételen látott parkolókat kezdtük sorravenni, de mind privát volt.
Végül az állomásnál találtunk ingyen parkolót, de egy ott rakodó postás jobbat ajánlott, sőt
el is vezetett bennünket az Industri-hoz. Az Ivoclar Vivadent gyár óriás parkolójába.
Szombat lévén három autó ácsorgott a széleken. Mutatta, hogy álljunk be egy fa alá
legbelül, aztán jó bicajozást kívánt. Egy kutyasétáltató hölgy is megerősítette, hogy
nyugodtan ott maradhat az autónk hat napra, nem okoz problémát. Kipakoltunk,
felszereltünk, elindultunk a Rajna gátján.
Az idő csendes, szürkés, néha kis csepergés, aztán felszakadozó felhőzet. Vaduz-Chur
(35.8 km) Thusis ( 25.9 km) fel a hágó felé. Thusis után kezdtünk szálláshelyet nézegetni.
Cobranco szerint az a hely jöhet szóba, amely:
- rejtve van, nem lehet látni az útról
- vízszintes
- sima
Ha mellette még puha is a talaj, akkor már kifejezetten jó helynek számít. Engem
különösebben nem zavar, ha kissé lejt a talaj, vagy kissé hupnis, viszont szeretnék minél
messzebb lenni a zajos úttól. Ez viszont Cobranconál nem szempont.
Splügen előtt a hegyen egy visszafordító fölött találtunk egy szerintem ideális, Cobranco
szerint kissé határeset - táborhelyet. (Lehet, hogy mégis idelátni valamennyire, meg egy
turistaút is itt megy el mellettünk. De hát kora reggel csak nem jön erre senki.) Első nap
mentünk kb 90 km-t. A hűvös éjszakára számítva a cicanadrágra két melegítőt húztam,
felülre meg mindent, ami volt, így az öt fok körüli éjszakában is jól aludtam.
2. nap.
Reggel elindultunk a Szent Bernát hágóra.
Az idő lassan jobbra fordult, végül már napsütésben emelkedtünk. Óvatosan kezdtem,
nehogy túlerőltessem a térdem, meg a combfeszítő izmok tapadási helyét. ( Végül is nem
volt fárasztóbb, mint egy jó tempójú Buda-Szolnok tekerés, de ott néha lazíthat kicsit az
ember, amit az emelkedőn nem tehet meg, mert akkor visszagurul. Türelem kérdése az
egész, mert persze az ember ösztönösen igyekezne tartani a megszokott sebességet: Mi
ez a csigázás, lépjünk oda egy kicsit! Fiatalabb korban nem is probléma, tapos az ember,
ahogy bírja, de ötven fölött már vigyázni kell, mert az izomzat többet bír, mint a porcok,
inak. ) Érdekes élmény volt az alagutakon áthajtás, ahogy fokozatosan feltűntek a hófoltok,
ahogy a növényzeti sávok váltották egymást. A nyeregből meg feltűnt néhány háromezeres
csúcs, és persze, a föld görbülete miatt úgy nézett ki, mintha alattunk lennének. Megvolt az
első Európa teteje élmény. ( 46 km) /2065m magasság/
Legurulás előtt jól beöltöztünk. Mert lefelé nem fűt az izomkályha, a szél viszont ötvennel
süvít. Gurulás Bellinzónán át végig Locarnóig, megérkeztünk a fügefák, pálmafák közé.
Fürdés a tóban, (nálam inkább csak gyors megmerülés, néhány tempó, lemosdás) majd
tovább a Lago di Maggiore partján Kis tévelygés, eltévedés, plusz kilométerek, Verbania
után táborhely egy vasúti pálya melletti kis akácerdőben.( Ezt sehogy sem találom a
műholdfelvételen. Valahol bal kézre esett egy mellékút, ami átment a vasút alatt. Itt már
rosszabbul aludtam, a vonatok túl közel jártak. ( 9 óra aktív kerekezés, 17.2 átlagsebesség,
max sebesség: 59 km/h, össz 156 km.
3. nap.
Reggel irány észak-Domodossola 47. km, majd neki a Simplon hágónak.
42 km /2003/, le Brigbe 22 km,majd kissé tovább, Táborhelyet egy eladó, kissé elvadult
gazdaságban találtunk, az út mellett, egy juhhodály alatt. :( 7. 3 óra kerekezés, 13.8 km/h
átlag, 65 km csúcssebesség, össz: 104 km ) Éjszaka nagy vihar, eső, majd elvitte a sátrat,
szerencsére viszonylag szélvédett helyen voltunk.
4. nap.
Reggel már szakadozott a felhőzet, megint jó időben indultunk. Újabb mászás, ezúttal a
Furkapassra 45 km /2431/. Odaérünk a nagy emelkedő alá, és elénk tárul a hegyoldalban
oda-vissza fordulva kapaszkodó emelkedő.
Az Alföldön húsz perc lenne, itt rámegy vagy három óránk. De hát ezért jöttünk. És ezért
jött a 75 éves finn öregúr is, kis csomaggal, kb. a mi tempónkban tekert fel a Furkára.
Hallotta, hogy beszélgetünk egy padon reggelizve, megismerte a nyelvünket, járt már
Magyarországon is bicajjal. Odaült hozzánk, aztán egy darabig együtt tekertünk.
Az első hófoltnál kis hógolyózás, hóba fekvés.
Pihenő a tetőn,
aztán gurulás Andermattba 20. km, itt balkanyar tovább le Altdorfig, majd elkezdtük a
mászást a Klausen hágóra, mert nehezen találtunk sátorozóhelyet. Végül Spiringen előtt
egy kis természetgyógyász ház mögött aludtunk, a Herger+Co Gmbh üzem alatt egy hegyi
folyó partján. ( 7.5 óra tekerés, 14 km/h átlag, 56 km max seb. Össz:. 110 km )
5. nap
Reggel indulás a Klausen hágóra/1948/, majd le Mollison át,Wattwill felé. Átmegyünk rajta,
sehol semmi táborozóhely, nekivágunk a hegynek, itt sincs semmi, sorra megyünk át a
falvakon, már arra gondolunk, éjszaka kell átmenjünk a hágón, az egyik falu széli ház
garázsából ( talán Stein?) fény szűrődik ki. Egy középkorú nő ügyködik valamit. Jó estét,
elnézést, nem tud egy kempinget, vagy panziót? Mennyibe kerülhet? Ó, az nekünk túl sok,
nem tudnánk valahol itt a közelben sátrat állítani? Dehogynem, természetesen állítsuk fel
itt a ház mögött a gyepen! ( Adatok nincsenek, Cobranco elfelejtette rögzíteni.)
6. nap
Reggel az idő már kissé felhősebb, de most már ki bánja. Tízegynéhány kilométer a
Wildhaus hágóig, /1090/, a tetőn is egy városka, majd le Vaduz-Schaanba. Az autó még ott
volt. Elindultunk hazafelé.
Összesen mentünk hatszázvalahány kilométert. Költségek: benzinköltség autópályadíjak
fele: 20 000 ft
Szükséges egyéb költség: 1 kg kenyér ( 600 ft), ajándék csokik sajt vásárlása az utolsó
napon ( 4000 ft)
Részben szükséges költség: 1-1 pohár sör fogyasztása, (mert kértem mellé két két liter
csapvizet) 1600 ft
Luxus kiadások: gyümölcsök, gyümölcsjoghurt. 2000 ft
Ami pedig túl van a kilométereken, technikai részleteken, költségeken, azokat a fényképek
alá szúrt kis megjegyzések próbálják jelezni. ( Élmények leírása hosszú lenne, Lichtenstein,
Svájc, Észak-Olaszország épületei, emberei, közlekedési szokásai Nehéz lesz
visszaállni. Egyrészt szinte mindenütt ott a kerékpárút, kerékpársáv, másrészt viszont az
országúti bicajosok akkor is kinn mennek, a lejtőn többel mennek negyvennél, és
mindehhez joguk van. Hat nap alatt kétszer láttunk, hanem is türelmetlen, de olyan
ügyesen kisurranó autóst. Itt gyalogos, biciklista, autós egyenrangú résztvevője a
közlekedésnek, és igen kulturált résztvevők. A hágókra naponta több százan kerekeznek
fel. Az, hogy a biciklisták közt kevés a túlsúlyos, nem meglepő, de az utcákon is alig láttunk
belőlük. Aztán a közbiztonság: kerítés szinte sehol, a kaszálón, az úttól száz méternyire
kinn hagyva a PVC-vel letakart kaszálógép, mellette a tartalék kanna benzin. Tiszta utcák,
gondosan nyírt útszegélyek ..)Ajánlom mindenkinek az utat. Részletesebben lásd a
VIDEOT.
Vendég: 1