Még soha nem voltam hosszab gyalogtúrán, de nagyon szerettem volna menni. Egyik ismerősöm szólt, hogy lenne egy túra és ők mennek és beférek hozzájuk a kocsiba. A csapat akivel mentem úgymond öreg rókák a gyalogtúrázásban, a kék vonalát majdnem végigjárták. Nekem ez volt az első túrám, és nagyon sok félelem volt bennem, ismeretlen csapat, ismeretlen környék. Gábor aki hívott túrázni a rövidebb túrát ajánlott nekem, mivel még úgymond zöldfülű vagyok és a hosszabb túrát nem biztos hogy be tudom fejezni.
Indulás Kalocsáról 6:05-kor volt reggel és a túra nevezésére 7 órára értünk oda. Szekszárdról az indulási pontra busszal vittek el bennünket. A túra indulása Szálka nevezetű faluban volt. A busszal mikor Szálkára értünk, hirtelen jobboldalt egy kocsma nevezetű tábla tűnt fel. A buszból kiszálva a túrázók a bechekkolás helyszínére tartokkak, mi pedig 5-en kik Kalocsáról mentünk az ellenkező irányba vettük az irányt. Egy kis erőt vettünk magunkon, egy kis sörrel indítottuk a napot, vagyis a reggelt és elmentünk lepecsételteni az indulási lapunkat.
9 órai indulással nekivágtunk a 31.4 km-es túrának. Szerencsére jó időnk volt, vagyis a körülményekhez képest annak mondható. A talaj fagyos volt aminek megvolt a hátránya, de legalább nem ragadt. A ködtől viszont a táj szépségét nem tudtunk élvezni, csak a délutáni időkben egy keveset, mikor felszállt a köd. A terep könnyűnek tűnt, a legnagyobb szintemelkedés 170 m volt amit két ellenőrzőpont közt kellett megtenni. A teljes túra 650 m-t emelkedett. Első túrázónak kicsit szokatlan volt a terep, de az első km-ek után gyorsan belemerültem. Ez volt az első túra amin részt vettem és pozitívan jött le minden a szervezésnek köszönhetően. A csapat akivel mentem idősebbek nálam és sokat meséltek mit kell figyelni, mivel legyek óvatos. A csapat az utolsó előtti ellenőrzési pontig együtt haladt és a végén kezdtünk elszakadni egymástól. A hideg ellenére, ha pedig időközben elszakadtunk volna, akkor is az ellenőrzési pontok voltak a bevárási pontok számunkra, ahol forralt bor, forró tea és Balaton szelet várta a betévedőket.
A túrán jól jöttek az ellenőrzési pontok, egy kis lelki feltöltődést jelentett. A túra nem sok falvat vett célpontba, de ennek ellenére Kakasdon megálltunk egy picit pihenni és felmelegedni. Ekkor tetszett a legjobban amit a pecsételős ember mondott: fiúk a túrához le kell fordulni jobbra. :) De mikor mentünk tovább egyenest, gondolták, hogy ezek a fiúk picit pihenni fognak. Ekkor tartottunk 15 km-es távnál. A kocsmában ahol megáltunk egy sör mellett meglakmároztunk a hozott szendvicsekből és csokikból, műzliszeletből. A pihenés 20 percnek tűnt, de Gábor szólt, hogy mindjárt letelik az 1 óra és indulhatunk tovább. A túra teljesítésére 9 óra volt megadva és mi abból 4 órat töltöttünk 15 km megtételére. Az indulás a pihenés után nehézkes volt, de gyorsan hozzászoktunk. Az ellenőrzőpont előtt találkoztunk pestiekkel, akikkel megbeszélük a túra szépségét. Utánna a túra folyamán őket nem is láttuk.
A következő ellenőrző pont egy egyedi lyukasztó pont volt, ahol már szétszakadt a csapat. Én a csapat közepe egyedül a fényképezőgépem társaságában gyalogoltam le a 2.1 km-es távot. Aki szeret fényképezni is érdemes ilyen túrákon is elindulni. A lyukasztó ponton a csapat két gyors tagja bevárta a többieket és közben megérkezett egy fura fickó. Barátságos volt, igazi túrázó. Cigivel kínálta a csapatunkkat, de aki közülünk dohányzott ő már félig elszívta a cigijét. Még beérkezett az utolsó emberünk a csapatunkba az ellenőrző pontra, megtörtént a chekkolás, előkerült a táskából a szentelt víz, vagyis egy kis házipálinka. Ami a túra során megtetszett, hogy nem mi voltunk az egyedüliek akik alkoholt fogyasztottak a túra során :). Az előbb említett embert aki cigivel kínálta csapatunkat megkóstolta pálinkánkat, és egy darabig tartott velünk, de a teljesítményünkket nem bírta és majd csak a következő ellenőrzési ponton láttuk. Ez a pont volt a feltölltődési pont és az utolsó hely, ahol forró tea, forralt bor és csoki várt bennünket. Én mindig a forró teát választottam, nem mertem bevállalni a bort a túra és a salyát képességeim ismerete nélkül nehéz terepen. Hiszen most következett egy újabb 170 m-es emelkedő. Ez volt a 20-ik km.
A 170 m-es magasságot 2.1 km alatt kellett leküzdeni, innen már csak könnyű terep várt rán és 4 ellenőrző pont, amiből 1 volt pecsételős és egy pedig a cél. Az utolsó pecsételős ponton volt együtt a csapat, onnantól kezdve mindenki csinálta a saját tempóját. Én elöl tartottam a csapat fürgébb tagjaival, de lemaradtam egy picit, mert megálltam fotózni közben és ők pedig tartották a saját tempójukat.
A túra mindvégig szépen fel volt festve, ahol nem ott is volt szép jelölés. Egy jelölésnél, nem voltam biztos az útban és visszafordultam, mert a leírás szerint nem találtam helyesnek az utat. Az általam választott úton körülbelül 50 m-t haladtam, és mivel egyetlen jelet sem találtam így visszatértem a normális útra. Egy kitérés mindig jót tesz az embernek, mert így nyugodtan el tudja végezni folyó ügyeit, nem zavarják a sétálók tekintetei. :) Visszatérve a jó útra az útkörösztöésben találkoztam Gáborral és Lacival, akik a csapatunkat erősítve gyalogolta a cél elérésére. MEgbeszéltük a jó utat. A nálam megmaradt pálinkát elosztották, mert nagyon kevés maradt az üveg alján és folytattam tovább inen az utat. Gábor tapasztalt túrázóként azt mondta, hogy kövessem azt a gyereket, aki még álltunk leelőzött. Nem sokáig tudtam követni, mert jóval lassab volt nálam és 50 m után meg is előztem. Innentől a túrát egyedül folytattam, mely körülbelül már csak 6-7 km volt hátra. Társam csak a zene volt. Kezdett sötétedni és sötétedés előtt be akartam fejezni az utam. A túra kezdetén Gábor kitetette a lámpám a kocsiba, mert nehéznek bizonyult. Az utolsó ellenőrző pont egyéni lyukasztás volt amit gyors megcsináltam és folytattam az utolsó 4.1 km-t. Itt találkoztam 2 pihenő túrázóval, és egy szervezővel aki visszafelé tartott az útvonalon.
A túra vége betonos úton ment és szerencsére már lefelé. Így nem kellett akkora erőfeszítés.
A túra elején keveset ettem, amit az utolsó 6 km-en be is pótoltam. Az utolsó km-eken már kezdett kimerülni az energiatartalékom, ezt szendvicsekkel, müzliszelettel pótoltam. A cél elérése és a papírjaim átadása 16.55-kor történt meg. Sötét volt mikor beértem, de mivel már volt közvilágítás, így nem volt nehézkes a tájékozódási jelek megtalálása, a helyes úton való további gyaloglás. Átvettem az emléklapot és kicsit lepihentem még vártam a csapat többi tagját. Tibiék ketten előttem értek be 14 perccel, de Gáborék nagyon lemaradtak. Tibiék el is indultak autóval a keresésükre, de Gáborékban fel sem merült az, hogy autóval jöjjenek be, saját lábukon akarták átlépni a célt és átvenni az emléklapot.
Míg egyedül maradtam és vártam, mikor érnek vissza, megjelent a cigis ember aki az egyik ellenőrző ponton kínálta csapatunkkat cigivel. Nagy hanggal jött be az iskola előterébe. Nagy túrásnak tűnt, gondolom én hogy másik túrán is fogok vele találkozni. Egyszer csak 17.45 környékén megjelentek Gáborék is. Kicsit elfáradva, de annál nagyobb lelkesedéssel vették át a nevükkel akkor kitöltött emléklapot. Ezután megindult az elfáradt csapatunk hazafelé, majd egy végső itallal megbeszélve mindent én elindultam haza, hogy kipihenjem magam.
Összegzésképen csak annyit írnék, hogy nekem mint első túrázónak nagyon tetszett minden. Kicsit féltem a távolságtól, de annak ellenére, hogy hosszú volt nagyon tetszett és a következő túrán töröm az agyam. A túrában megfogott az, hogy idősek fiatalok, férfiak nők teljes lelkesedéssel, mindent beleadva indultak neki, amiből minden ember energiát tud szakítani.
A túrán sokan részt vettek, az biztos, hogy én voltam a 074-es 30 km-es túrázó, akiról szerintem még sokat olvashattok ezen az oldalon! :)
Vendég: 2